Álomgyárak – Chanel

Azt tudtátok, hogy a Chanel először csak egy kalapkészítő műhely volt? 1910-ben nyílt meg Chanel Modes néven Párizsban, a 21 rue Cambonon. Ez ideális helyszínnek bizonyult, hiszen a környék tele volt az eleganciát kedvelő párizsi felsőosztály tagjaival, és csak pár lépésre található a luxus francia fellegvára a rue du Faubourg Saint-Honoré.

A kalapok óriási sikert arattak, és hamarosan újabb üzlet nyílt a Cambon utca 31-es szám alatt. Ez már a mai butik fogalmának felelt meg, a ruhák és kalapok mellett helyet kaptak az ékszerek és a szépségápolási termékek is. A földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a másodikon pedig Coco Chanel lakása.

Az alapító Gabrielle-ként látta meg a napvilágot 1883 nyarán Saumur-ben, és később varrónőnek tanult. 23 éves korában aztán úgy gondolta, hogy a színpadi lét sokkal szórakoztatóbb számára, és rögtön szerepet is kapott a “La Rotonde” című, kávézókban előadott darabban. Pár hónappal később már sanzonokat adott elő. Majd a “Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro?” című szám meghozta neki a sikert, és ettől fogva mindenki “Coco”-nak hívta.

Coco Chanel 1921-ben a Francia Riviérán találkozott Ernest Beaux-val, a híres parfümkészítővel, akit arra kért, hogy készítsen neki egyedi parfümöt, ami egy kifejezetten különleges illat, de egy olyan összetételt szeretett volna, ami mesterséges. (Akkoriban a parfümök alapjául általában virágok szolgáltak.) A minták közül Coco az ötödiket választotta, mert ez volt a szerencseszáma. Ezzel új trendet is teremtett a divatházak között. “Az a nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen.” – mondta Coco 1923-ban.

Mellesleg ma a tíz legdrágább parfüm között található a „Chanel Grand Extrait”. Ez egy limitált kiadású parfüm, melyből évente csak egy pár darabot adnak ki. Virágos alapillatával emlékeztet a híres Chanel N°5-ra, de rózsát és jázmint tartalmaz. Unciánként 4200 dollárt, vagyis mindegy 1,2 millió forintot kérnek érte.

Talán névről nem is, de kinézete alapján mindenki felismeri ezt a táskát. Elnevezése onnan ered, hogy 1955-ben újra lett tervezve, ezért a 2. verzió ebből az ikonikussá vált táskából. A harmincas években még nem volt divat a válltáska, a nők a kezükben fogták a retiküljüket. Coco Chanel azonban megelégelte, hogy egyik keze mindig foglalt, ezért egy pántot rakott addig kézben hordott retiküljére, így mindkét keze szabaddá vált.

A Chanel 2.55-ös pántja láncból készült, ennek pedig a legenda szerint az az oka, hogy Coco árvaházban eltöltött gyerekkori évei alatt az ottani dolgozók kulcsai hasonló láncokra voltak fűzve. A táskának két titkos rekesze is van, az egyik állítólag a szerelmes leveleinek, a másik pedig egy kis dugipénznek adott helyet.

A cég új arculatát és modern sikereit egyértelműen Karl Lagerfeld, az azóta önállóan is sikeres tervező 1983-beli előléptetése hozta el, 12 évvel Coco Chanel halálát követően. A Chanel divatház ismét a divat középpontjába került. Ez annak köszönhető, hogy Karl követte, és ma is követi az eredeti Chanel stílust, és őt is hasonló dolgok ihlették meg, mint Cocót, például a sport. A mindenki emlékezetébe vésődött hulahopptáska és a szintén felejthetetlen LEGO-táska egyedi és megismételhetetlen, egyben merész alkotások.