Mediterrán kikötő

“A reggel lassan bontakozott ki a kikötő felett, a nap első sugarai aranyszínű fénybe vonták a régi házak homlokzatát. A tenger nyugodtan hullámzott a horgonyzó hajók alatt, a víztükrön megnyúltan remegtek az árbocok és vitorlakötelek árnyai.

A part menti kávézók már készülődtek az ébredő város fogadására. A teraszokon fehér napernyők sorakoztak, alattuk halk neszezéssel terítettek az első vendégeknek. A halászok csónakjai halkan ringatóztak, némelyikből még ki-kihallatszott egy-egy tompa mozdulat – a hálók rendezése, egy halk koccanás a fedélzeten.

A távolban egy kis csónak siklott a vízen, evezője alig fodrozta a sima felszínt. A kikötő még békés volt, de a város lüktetése már ott rezgett a levegőben. Egy új nap kezdődött, tele történetekkel, amelyek csak arra vártak, hogy valaki megélje őket.”