Párás reggelen

A hajnal még alig ébredt, mikor a kis csónak hangtalanul lebegett a víz felszínén. A tó körül erdők hallgatnak, fák árnyai nyújtóznak a tükörként csillogó vízbe, miközben a köd lassan gomolyog a part mentén.

A festmény egy nyugodt, meditatív pillanatba zárja a természet csendjét – ahol az idő mintha megállna egy lélegzetvételnyi időre. A párás levegőben minden puhább, elmosódottabb – mintha az egész világ álmodna még.

A csónak – kicsit kopott, de masszív – nem visz sehová, nem siet. Csak van. És ebben a létállapotban van valami mély béke. Egy meghívás a lelassulásra. Egy pillanat, amikor a világ nem kér semmit – csak engedi, hogy jelen legyél.