Ringatózás a kikötőben

“A hajó lassan emelkedett és süllyedt a víz lüktetésére, mintha maga is lélegezne. A kikötő csendes volt, csak a hullámok csobbanása és a kötelek halk nyikorgása törte meg a délutáni nyugalmat. A nap sugarai játszottak a víz felszínén, színes villanásokat festve a hajótestre, amelynek vörös és fehér színei tükröződtek a ringó habokban.

A csónak évek óta ugyanitt horgonyzott, megélve viharokat és nyugodt napokat egyaránt. Nem sietett sehová, mert tudta, hogy egyszer eljön az idő, amikor újra kifut a nyílt vízre. De most még csak pihent, élvezve a kikötő békéjét – azt a csendet, amelyben minden eljövendő utazás ígérete ott rejtőzött.”