Aros Éva: 9 kapu

Aros Éva – festőművész, reklámgrafikus, művészpedagógus.

Nem mellesleg pedig kezdetektől a MONIMI márka grafikusa és minta-tervezője. A táskákon látható nyomott minták jó része az ő keze alól kerül ki. Most egy nagyobb kiállításra készül éppen, de a MONIMI égisze alatt is bemutatunk nektek egy különleges meglepetést, kooprodukciót.

A hamarosan megnyíló kiállítás anyaga egy képsorozat, ami egy Weöres Sándor versre épül. 9 kapu a címe, ami kilenc nagyméretű festményt jelent. A témával két éve kezdtem el foglalkozni, de mostanra állt össze fejben. Nem egy egyszerű kiállítás lesz, izgalmas megnyitóval készülünk: építünk és bejátszunk egy olyan teret, amiben a képek életre kelnek. Ez egy különleges előadás lesz, egyfajta megnyitó „szertartás”.

Célunk, hogy mindenki megtalálja magának azt a „kaput”, amivel azonosulni tud, ami közvetíti az érzelmeit, energiáit. A 9 kapu lényege a nyitás, és hogy ezt az érzést átadjuk az embereknek. A megnyitó előadáson segítségemre lesz az Inárcsi felsős színjátszók rendkívül ügyes csapata (köztük Panna lányom és Zalán fiam) is. Ők lesznek az én angyalkáim, akik a kapukat őrzik. Remélem izgalmas, egyedi élmény lesz azoknak, akik ellátogatnak a megnyitóra.

A stílus szerintem minden művésznél – bár vannak alapvető jegyek – az évek során formálódik. Van akinek korszakai vannak, én inkább „átcsúszom” egyik kifejezésmódból a másikba, észrevétlenül formálódom. Úgy gondolom, nagyon jó mestereim voltak, hagytak a saját stílusunkban alkotni, fejlődni. Hogy miből inspirálódom? Emberekből, kapcsolatokból, tájakból, álmokból, pillanatnyi érzésekből, érzelmekből… de úgy gondolom ez művészenként más és más. Ha a festészetemet kellene jellemezni, talán az a legjobb megfogalmazás, hogy az energiákkal foglalkozom, vizuális és szellemi értelemben is, és azt próbálom meg képekbe önteni.

Úgy hallottam, hogy az egyik festményed a MONIMI Art táskán is megjelenik, sőt, csak együtt kapható. Festmény és táska együtt? Mit gondolsz erről?

Ez egy izgalmas közös projekt. Én amellett, hogy alkotóművész vagyok, designer is. Nem csak a MONIMI-nél, hanem többféle területen tevékenykedem mint szabadúszó artdirektor. Számomra nem idegen egy használati tárgy művészi szintre emelése, ahogyan a képzőművészet és az alkalmazott művészet határainak összemosása is izgalmas lehet. Festményt venni az egy nagyon intim dolog szerintem, ahogyan táskát is úgy választ az ember. Az egyiknél testközelben viseled és benne hordod az „életed”, a másikkal egy térben élsz, létezel. Jól meg kell gondolni mindkettőt. Tudni kell azonosulni, „beleszeretni”, megtalálni magad benne. És mivel egy művészeti alkotást hosszabb távra választunk, ez egy különösen nehéz döntés.

Azt hiszem, igen, mint szinte minden képem. A kép címe „Az Élet Fája”. A gyökerekről szól, a kiteljesedésről, az utakról, amin elindulhatsz, de te döntöd el, melyiket választod. Az egész egy kinyílás, egy útkeresés, ahogy a fa maga is olyan – a síkok és rétegek, összefogva közvetítik ki felfelé az energiát.

Az életfa ősi szimbóluma elég sok képemben benne van. Bár ez a kép is az akkori pillanatnyi állapotomat tükrözi, de szeretném, ha a képeim „nyitottak” lennének a néző számára. Legyenek olyan tudati átjárók, amiben kicsit próbálja meg magát mindenki felfedezni, a saját kreativitását próbára tenni, mesét látni bele vagy egy történetet.

Én szerencsés embernek tartom magam, mert a hivatásom egyben a hobbim is, minden nap azt csinálom, amit igazán szeretek. Igyekszem átvinni a művészetet, nem csak a tervezésbe, hanem az élet minden területére. Van olyan, aki a művészetét elkülöníti és bezárkózik vele, én nyitottabban közelítek ehhez. Szeretek a művészet által kommunikálni az emberekkel.

Biztosan. Minden korszakban van, volt uralkodó trend, bár ezeket – visszatekintve a régebbi klasszikus művészeti korszakokra – régen könnyebb volt követni, elhatárolni. Most azért ez a kép jóval eklektikusabb és nem ennyire egyértelmű. A lényeg: szerintem egy művész legyen hiteles, szuverén és autentikus, és legyen tisztában a saját útjával.

Az alkalmazott művészet ebből a szempontból más. Más szemléletet is kíván. Akár a MONIMI minták tervezésében, vagy egyéb design területen is fontos a trendeket követni, reflektálni a világ változásaira, közvetíteni a vásárlók felé. De fontos, hogy amellett hogy a megrendelőid igényeit maximálisan figyelembe veszed, meg kell őrizned saját stílusodat. Hiszen így tudod hitelesen képviselni az általad tervezett márkát, és a vásárlók szemében is így leszel hiteles és eredeti. Talán nem ennyire tudatosan vásárolják a termékeket a vásárlók, csak azt látják, hogy „hú, ez nekem tetszik”, de ebben az is benne van, hogy értékelik a kreatív ötleteket, az esztétikát, a minőséget és az őszinteséget.

Igen, de úgy gondolom, azokkal találjuk meg egymást, akiknek tetszik a vizuális mondanivalóm. Ennek az egymásra találásnak több útja van… vagy elsőre „szerelem” lesz, mert az a kép megtalálja azt a hangot, amit a műélvező, vásárló szeretne. Esetleg vannak elképzelései, látott régebbi munkámat, hasonlót, vagy olyat szeretne, ami testre szabott… ez már egy kicsit pszichológia is. Egy közös gondolkodás kezdődik.

Szeretem megismerni azt, akinek készítem: az életterét, a gondolatait. Megbeszélhetjük a témát, a hangulatot, de mivel az én képeim nem realisztikusak, nem hagyományos értelemben lefestek vagy ábrázolok, így ez egy elég izgalmas játék mindkét fél részére. Elkészül egy vázlat, esetleg megnézzük, hogy a tervezett térben hogyan mutat. De ez az együttműködés nem jelent stílusbeli ugrást, hiszen zömmel azok jönnek hozzám, akiknek szimpatikus az én kifejezésmódom, stílusom.

Általában olajjal vászonra dolgozom, de szívesen festek akril vagy akvarell képeket is. Mindenesetre fontos az összhang az első pillanattól, mert ahogy korábban mondtam, ez egy intim viszony az alkotó, alkotás és a vásárló között. Akár a táskáknál. Szóval, aki megveszi ezt az alkotást a táskával együtt, az olyan ember lesz, aki tud vele azonosulni és talán inkább a kép választja majd őt.