Csak egy téli táj

“A patak lassan kanyargott a hóval borított réten, vizének felszínén halvány arany fény táncolt a lenyugvó nap sugaraiban. A fák között még ott pihent az elmúlt tél jeges lehelete, de a távolban a napfény már az első tavaszi ígéreteket hozta magával. A világ csendes volt, csak a szél suttogott a fagyos ágak között.

Egy vándor állt a domboldalon, vastag kabátja meg-meglebbent a szélben. A hó ropogása jelezte minden lépését, ahogy közelebb sétált a patak partjához. Megállt, és mélyet lélegzett. A levegő tiszta volt, friss, mintha minden gondolatot kimosna az elméből. Nem volt szükség szavakra vagy történetekre – elég volt a pillanat.

Csak egy téli táj… és mégis több annál. Egy csendes emlékeztető arra, hogy a világ minden évszakban gyönyörű, ha megállunk egy percre, és hagyjuk, hogy átöleljen a nyugalma.”