Csoda a Szent Jakab sétányon

A reggeli fény áttör a lombok között, és meleg foltokat fest a fapadlóra. A sétány csendesen kanyarog az erdő mélye felé, mintha hívná az embert egy elfeledett történet nyomába. A korlátok simára koptak az évek során, és minden görbületük mögött ott van egy régi lépés emléke.

Ez az út nem siet. Nem rohan sehova. Aki rálép, annak meg kell lassulnia – figyelni a levegő illatát, a madarak halk neszét, az avar alatti titkos életeket. A Szent Jakab sétány nemcsak egy hely – hanem egy lehetőség. Egy út önmagunkhoz, ahol a fák beszélnek, ha csendben vagyunk.

És talán ez az erdő mélyén húzódó kis ösvény többet mond el a világról, mint bármi más – csak végig kell rajta menni, és közben észrevenni a fényt.