Egy kis Toszkána

A dombok között kanyargó poros út egy apró falucskához vezetett, ahol a háztetők meleg terrakotta színben ragyogtak a napfény alatt. Az olajfák ezüstös lombjai és a ciprusok karcsú oszlopai úgy álltak, mintha örök időktől fogva őrizték volna ezt a helyet. A mezők aranyba hajló búzája, a szőlősorok rendezett sora és a távolban derengő kék hegyek egy békés világot rajzoltak meg – egy világot, amely nem siet sehová.

A falu harangja délben kondult meg, visszhangja végigszaladt a völgyön, majd eltűnt a napfényben. Az emberek a kertben dolgoztak, a teraszokon lassan kortyolták a bort, és mosolyogtak egymásra, mintha minden nap ilyen lenne – egyszerű, derűs és időtlen. Ez a kis toszkán falu nem csak egy hely a térképen, hanem egy érzés. Egy emlék valamiről, amit talán még nem éltünk meg, de amire szívünk mélyén mindig is vágytunk.