Limonádé

“A verandán csend honolt, csak a lágy szellő játszott a függönyökkel, miközben a délutáni nap fényében megcsillant a kék kerámia kancsó. A fehér virágok illata finoman keveredett a frissen vágott citrom héjának fanyar aromájával. Egy szelet már a tányéron pihent, a leve lassan végiggördült a porcelán peremén, mintha maga is alig várná, hogy egy pohár hűsítő limonádé része legyen.

Az asztalnál egy idős asszony és unokája üldögélt. A kislány apró ujjai között forgatta a kanalat, figyelte, ahogy a citromkarikák lassan elmerülnek a hűs vízben. „Mama, miért olyan finom a te limonádéd?” – kérdezte kíváncsian. Az asszony elmosolyodott, és óvatosan megérintette a kancsó fülét.

„Mert benne van minden nyár, amit valaha átéltem” – felelte. „A napsütés, a kertünk fái alatt töltött délutánok, a nevetések, a virágok illata… és a szeretet, amit mindig belekeverek.”

A kislány kortyolt egyet, és elmosolyodott. Valóban, a limonádé nem csak citrom és víz volt. Valami több – egy apró pillanat, amely örökre megmarad.”