Tengelic

“A délutáni nap melegen sütötte a mezőt, ahol a szél játékosan borzolta a vadvirágok és fűszálak hajlékony szárát. Egy vékony ágon, két aprócska bogyó felett, egy tengelic üldögélt. Tollazata élénk színekkel játszott a napfényben: a vörös fejtető, az aranyló sávok és a fekete-fehér kontrasztok mind olyanok voltak, mintha maga a természet festette volna a tökéletesség egy apró műalkotását.

A madár kíváncsian oldalra billentette fejét, mintha figyelné az alatta elhaladó világot. Egy idős férfi haladt el a galagonyabokrok alatt, kezében egy kosárral, amelyben frissen szedett csipkebogyók sorakoztak. Megállt, felnézett, és elmosolyodott. Tudta, hogy a tengelic a szabadság és az öröm jelképe, és akinek az útját keresztezi, azt mindig egy jó hír várja.

A madár egy pillanatig még figyelte az embert, majd hirtelen a levegőbe emelkedett. Szárnya suhogott a szélben, s az öreg férfi még sokáig nézett utána. Nem szólt semmit, de a szívében már tudta: a tengelic nemcsak egy madár volt, hanem egy üzenet – egy emlékeztető arra, hogy a szépség és a boldogság mindig ott van körülöttünk, csak észre kell vennünk.”