Monokróm városkép

Az eső után még nedves utcák tükrözik a régi épületek súlyos, gótikus vonalait. A torony, mint egy néma őrszem, figyeli a csendet, amelyet csak a vízcseppek koppanása tör meg időnként az ereszekről. A fekete-fehér világban minden árnyék mélyebbnek, minden vonás időtlenebbnek tűnik.

Ez a városkép nem a nyüzsgést ábrázolja, hanem az elcsendesedett pillanatokat – amikor a múlt szinte hallhatóan szuszog az utcák kövén. Mintha maga az idő is megállt volna, hogy visszanézzen egy pillanatra. A kép emlékeztet: a város lelke nem mindig a hangokban, hanem a csöndekben lakik.