Szénaboglyák

“A nyár utolsó napjai lassan simulnak át az ősz kezdetébe. A mező aranysárga csíkokban húzódik végig a látóhatár felé, ahol a dombok lágy ívben ölelik körbe a tájat. A frissen vágott széna illata még ott lebeg a levegőben, a föld melege keveredik a napfény finom, langyos simogatásával.

A szénaboglyák nyugodtan pihennek a földön, mintha tudnák, hogy a dolguk már elvégeztetett. Mögöttük nyomot hagyott a munka: keréknyomok, elszórt szálak, és egyfajta csendes elégedettség. A gazda talán már otthon van, egy pohár friss vízzel a kezében, fáradtan, de mosolyogva néz vissza a napra.

Ez a kép nem csupán a betakarítás pillanata – ez a nyugalomé, az év egyik legteljesebb pillanatáé, amikor a föld és az ember közös munkájának gyümölcse már kézzelfogható, és csak annyi marad hátra: megállni egy percre, és gyönyörködni benne.”