Szüret Somogyban

“Az őszi nap lassan ereszkedett a dombok fölé, arany fénybe vonva a szőlősorokat. A tőkékről lógó fürtök nehezen tartották már a lédús szemeket, mintha tudták volna, hogy hamarosan kezekbe kerülnek, és bor lesz belőlük. A földön vörös levelek hevertek, az ég pedig mély kék árnyalatban nyúlt el a távolban.

A présház előtt hosszú asztal állt, amelyre frissen szedett fehér és mélyvörös szőlőfürtöket halmoztak, mellettük egy pohár friss must csillant a gyertya fényében. Az este közeledtével a borászok összeültek, és kortyolva az új termés ízét, csendben figyelték a csillagok felragyogását. Az év munkája most egyetlen kortyban testesült meg: a föld gazdagsága, a nap heve, az eső csendes simogatása – mind ott lüktetett benne.

Somogy dombjai csendben figyelték az ünnepet. Az emberek nevettek, meséltek, a bor illata összefonódott a szőlő leveleinek fűszeres aromájával. A szüret véget ért, de a pohárban már ott volt a következő év ígérete.”