Tavaszi impresszió

A régi gyümölcsös életre kelt. A fák tele voltak hófehér és halványzöld virágokkal, mintha az egész tájat egy leheletnyi csipkébe öltöztette volna a természet. A tavaszi napfény hosszú, lágy árnyékokat vetett a fűre, ahol sárga virágok pettyezték a zöldet, mint apró napocskák.

A levegő friss volt, illattal teli – a nyíló rügyek, a virágpor és a nedves föld illata keveredett benne. Egy rigó éneke messzire szállt, és valahol a háttérben méhek dolgoztak csendesen. Minden mozdulatlan volt, mégis élettel teli – a tavasz első igazi lélegzete ez.

Ez a kép nemcsak egy tájat mutat – hanem egy érzést. A megújulásét, az újrakezdését. A pillanatot, amikor minden azt suttogja: itt a remény ideje.