Tükröződés

A víz tükre szinte mozdulatlan, mégis folyamatosan változik. A lombok hajladozása, a madarak árnyéka és a szél lehelete finom hullámokat rajzol a felszínre. Minden egyes fodor egy új történetet mesél – egy emléket az erdő mélyéből.

A part mentén sás és fű hajlik a víz fölé, mint ha hallgatnák a tó titkait. A fák árnyéka pontosan úgy vetül a vízre, mint az álom a valóságra: halványan, mégis megkérdőjelezhetetlenül. A természet nem különíti el az eget a földtől – itt minden összefonódik.

Ez a hely nem kér figyelmet. Egyszerűen csak van. És aki megáll mellette, egy pillanatra úgy érezheti: ő is része a csendnek.